A barátnőm új munkahelye egy hotelben

Van egy barátnőm, aki leköltözött vidékre a barátjához. Az első munka, amit megkapott, az reggeliztető, konyhai kisegítő, takarítónő és mi egyéb volt, tehát minden olyan, ami majdhogynem mondhatni, hogy akár egybe is tartozik. Hiszen a reggeliztetés után a konyhában is segíteni kell, ahol aztán a reggeli végén össze kell takarítani, el kell mosogatni és még sorolhatnám.

Nagyon tetszett neki a dolog, élvezte, hogy vendégekkel is foglalkozhat, utána még az ételeket is elkészítheti, és mivel ő is szereti a tisztaságot, természetesen az is jól esett a lelkének, amikor tiszta konyhát hagytak ott a munka végeztével.

Ő az a típus, aki nehezen enged fel új környezetben és nem szívesen ismerkedik új emberekkel. Itt viszont mindenki nagyon kedves volt vele már az első perctől kezdve, így aztán hamar megszokta a dolgot, hamar összeismerkedett az új kollégákkal. Volt, hogy munka végén, amikor már nem volt egy vendég sem az étterem részen, akkor ott maradtak beszélgetni, megenni 1-1 sütit, ilyesmi.

A hotel egyébként gyönyörű kívül és belül is, remek helyen helyezkedik el és az év minden szakaszában jönnek oda a vendégek. Így aztán mindig van mit csinálni, gyakran előfordul túlóra is, de igyekeznek mindig úgy megoldani a dolgokat, hogy ne kelljen egy embernek akár egy hetet is egyhuzamban végigdolgozni. Épp ez is az, ami nagyon tetszik neki, hogy nem csak a munkáltató, de a kollégák is nagyon emberségesek egymással.

Igaz, nekem annyira nem jön be a vendéglátós munka, nem is nagyon dolgoztam még ilyenben pont emiatt, viszont azt mindig örömmel hallgatom, amikor meséli a munkahelyi sztorikat.