Így lett rendben a panzió villamos hálózata két nap alatt

Reggel hatkor már ég a lámpa a reggelizőben, mert a vendégek fele hétre lejön, és rossz fénynél a rántotta is szürkébb. Ilyenkor megy egyszerre a kávéfőző, a tojássütő és a két hősugárzó, tavasszal pedig háromszor is lecsapott a konyha felőli kismegszakító. Az első alkalommal még viccnek vettem, a másodiknál egy holland házaspártól kértem elnézést, a harmadiknál viszont fél hétkor álltam a folyosón egy elemlámpával, papucsban.

Az épület a hetvenes évekből való. A vezetékek egy részét még az apósom húzta be, aztán jött rá két felújítás, egy tetőtér-beépítés és legalább négy villanyszerelő. Mindegyik hagyott maga után valamit: egy leágazást, egy bekötetlen dobozt, egy vezetéket, ami sehova nem vezet. Az elosztószekrényt kinyitva olyan az egész, mintha valaki egy dobozba öntött volna hetven méter spagettit, és utána mindenki csak beletúrt volna.

„Nálatok nem az a baj, hogy régi. Az a baj, hogy senki nem tudja, mi hol van.” Ezt egy régi ismerősöm mondta, aki évek óta villamos dolgokkal foglalkozik, és egy keresztelő után, kabátban, két perc alatt nézte meg a szekrényt. Nem magyarázott sokat, csak becsukta az ajtaját, és megkérdezte, mikor mérte át bárki komolyan a házat. Nem tudtam válaszolni.

Erre a mondatra sokáig gondoltam, és végül nem a szerelőt hívtam vissza, hanem utánanéztem, mit is jelent ez rendesen.

Így akadtam rá a Smart Electric Hungary oldalára, ahol a VBF – Villamos Biztonsági Felülvizsgálat nem egy pecsét a papíron, hanem a teljes villamos rendszer átnézése. Szemrevételezés, műszeres mérés, az elosztók, az áramkörök és a védelmi eszközök ellenőrzése, a feltárt hibák pedig fotókkal dokumentálva kerülnek a papírra.

Addig azt hittem, hogy a VBF – Villamos Biztonsági Felülvizsgálat egy villanyszerelős kiszállás hosszabb nevű változata. Pedig egészen más: a végén kaptunk egy szabványos jegyzőkönyvet, benne minden feltárt hibával, és ami nekem a legtöbbet ért, egy sürgősségi sorrenddel. Külön sorban állt, mihez ne nyúljunk addig, amíg nincs kijavítva, és mi az, ami kibírja a szezon végét.

A vizsgálat napja egyébként pont az ellenkezője volt annak, amitől tartottam. Nem kellett kiköltöztetni a vendégeket, nem kellett falat bontani, és nem hangzott el egyetlen olyan mondat sem, hogy „hát, asszonyom, ez itt nagyon rossz”. A kollégájuk a reggeli után jött, végigment a szinteken, mérte az áramköröket, fotózta, amit talált, és közben olyanokat kérdezett, amit nálunk addig senki: hány fogyasztó megy egyszerre a reggeliben, mikor kapcsol be a kazánházi szivattyú, mit használunk csak a szezonban.

Az oldalukon azt írják, hogy a jegyzőkönyv általában a felülvizsgálattól számított 24-72 órán belül elkészül. Nálunk a második nap délutánján megjött e-mailben, és nem kellett érte telefonálgatni. A kollégájuk a helyszínen sem beszélt szakzsargonban, hanem megmutatta, melyik ág visz a konyhába, és miért nem bírja el a reggeli csúcsot az, amit huszonöt éve egészen más terhelésre gondoltak ki. A kismegszakító tehát nem elromlott, hanem pontosan azt csinálta, amire való, csak eddig senki nem mondta el nekem, hogy ez így van.

Azóta a reggeli sokkal unalmasabb lett, és ez a legjobb hír, amit egy panzióról el lehet mondani. Nem sötétedik el a reggeliző, nem kell tartalék kávéfőzőt tartani a raktárban, és nem kell azzal kezdenem a napot, hogy a folyosón keresem a kismegszakítót. A vendég ebből semmit nem lát, ezért is jó: az a szállás a jó szállás, ahol a vendégnek nincs miről beszámolnia hazafelé.

A Smart Electric Hungary honlapján egyébként az ügyfélvélemények között találtam egy mondatot, ami nagyon rám hasonlított: „Gyors, professzionális munka, nagyon meg voltunk elégedve mindennel! Villamos biztonsági felülvizsgálathoz csak ajánlani tudom!” Nagyjából én is ezt írnám, ha értékelést írnék, csak hozzátenném, hogy a legfontosabb az a két nap volt, amíg végre valaki rendesen végignézte a házat. Ha valakinek régi épületben van szállása, és ismerős a történet a hajnali elemlámpával, ezzel érdemes kezdeni, nem a következő toldozással.